Bede Sarolta
ELÉG
A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig.Kő,fa,ház. Teszek,veszek.Korán jövök,megkésem.
És mégis olykor belép valaki és ami van,hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa,egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek.
Elég,igen,egy kéz elég amint megkeveri a kávét,vagy ahogy "visszavonúl a bemutatkozásból", elég,hogy feledjük a helyet, a levegőtlen ablaksort,igen, hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant.
/Pilinszky János:Szálkák/
