Szabó Árpád
Kisgyermekként került a zenekarba, és ezt a minőségét a mai napig maradéktalanul megőrizte. Ez időnként nagyon fárasztó tud lenni, főleg, amikor a kocsmában nem adnak neki sört, és valakinek el kell kísérnie a pulthoz. Egy este ez akár hat-nyolc alkalommal szükségessé válhat.
Előbb tanult meg hegedülni, mint járni, a Vodku előtt több mint 10 évig szimfonikus zenekarban húzta, innen ered mély ragaszkodása a kottákhoz. Tagsága első napján vásárolt is egy hangjegyfüzetet, hogy hangszerelési elgondolásait megörökítse. Ez a füzet ma a Vodku-múzeumban található, benne az első oldalon öt kottafejjel (E, A, C, H, A) és egy instrukcióval: Ványa bácsi – én kezdem…
Három hangszere volt, az elsőt vissza kellett adni, a második egy híres mester által készített (47. számozott) példány, és újabban villanyos hegedűn is húzza. Szabadidejében próbatermeket épít, falat rak, és különleges találmányokon töri a fejét, amelyekkel majd jobbá teszi az emberiség életét. A vékony, filigrán típusú lányokat szereti.
